Hétvégén nem csak cipőt, és székrongyot vettem, hanem új habtapikat is, amik tegnapelőtt meg is érkeztek. Épp időben kaptam észbe, mert Gábor most már rendszeresen halad, mászni ugyan még nem mástik, hanem csak görög-kúszik, de ahoz épp eleget halad, hogy fél perc alatt lemásszon a szőnyegről. Igazából nagy gond ezzel sincs, mert amikor elkezdte két hete a „kutyázást”, akkor vagy kétszer odacsapta a kis buksiját a földhöz, azóta viszont olyan óvatosan teszi le a fejét, hogy öröm nézni, de azért jobb valami puhán gyakorolni szerintem (pláne, hogy végre kezdenek múlni a fején a kék foltok, amik miatt a szokásosnál is jobban kénytelen voltam a sapiját a fejébe húzni, mert kicsit úgy nézett ki a gyerek, mint akinek a szülei hisznek a régi angol nevelési módszerekben). Van nekünk fent a padláson egy kupac habtapink még Dávidtól, de az az a fajta, amiken középen kiszedhető (és apró darabokra széteső) figurák vannak, és megmondom őszintén, már akkor is utáltam a nap végén összeszedegetni a darabokat, meg újra- és újra kirakni. Viszont Nyusziéknál már tavaly láttam nyomott mintás, darabka nélküli habtapit, is most ilyet akartam beszerezni, találtam is Verdásat a Vaterán (Nyusziéknak Lilu miatt hercegnős volt, az ide ugye nem nagyon passzolt volna a két fiú mellé), rendeltem három csomaggal, meg is jött még szerdán, leraktam, rá a kölköcske… hát, nem semmi sikere volt. Gábornak nagyon tetszett, gondolom az élén színek miatt, úgy tornázott rajta, hogy még…. Tegnap egyébként erről is lemászott… Délelőtt pont a Gabival beszéltem telefonon, egyszercsak mondom neki, hogy te, túl nagy a csend (én a konyhában szöszmötöltem dumálás közben), mondom megnézem már, mit csinál G. Hát, az én kisfiam visszamászott a kanapé alá, keresett egy darab szőnyeg nélküli követ, békésen ráhajtotta a fejét, és elaludt… olyan csuda aranyos volt….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése