Gábor haláli volt ma: fent voltam az emeleten, töltögettem a sorozataimat, Gábor lent a padlón kupászolt. Egyszer csak a következőt hallom: valami csattan, G. felvihog. Újabb csattanás, vihogás (nem viccelek, ez nem kacagás volt, hanem szabályos vihogás). Csatt, vihogás. Csatt, vihogás. Lenézek, és azt láttam, hogy G. talált egy kilukadt lufimaradékot (valszeg D. nyírta ki, még mindig van pár darab a szülinapiból, amiket néha focizásra használ), megfogja két kézzel, széthúzza, egyik kezével elengedi, az csattanva a másik kezéhez csapódik, ekkor meglóbálja, és vihog. Nagy homlokráncolás közben újra két kézbe fogja, széthúzza, és most a másik kezével engedi el, a lufi csattan, Gábor vihog…homlokráncok, széthúzás, csattanás, lóbálás-vihogás... esküszöm, vagy negyed óráig szórakozott vele… ha valaki nekünk ajándékot akar adni, és nem tudja, mi legyen az, akkor egy üres mézescsuprot hozzon, jól elleszünk….
szerda, április 21
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése