Nos, a pihizős hétvégének volt még egy nagy haszna: bele tudtam magam kicsit ásni a netes vásárlásba (bár ez csak szerintem hasznos, Tamást mindig újra meg kell győznöm….ki érti…)
Vateráztam Gábornak két Nike kocsicipőt 5000ért (a kettőt együtt, ikrektől, és ráadásul különböző mintásat), meg új, nem darabokból álló habtapit, had gyakorolja a kutyázást.
Közben találtam egy nagyon jó kis dolgot, ami tulajdonképpen egy anyagból varrt utazó-etetőszék.
Mivel nagyon kicsi helyet foglal, meg könnyű is, elég praktikusnak tűnt, bár én főként amiatt akartam kipróbálni, merthogy amikor együtt vacsizik a család, a kisbaba addig általában ugye a földön játszik, vagy a hintában, nekünk háttal ül. És visong. Merthogy nem lát senkit, csak hallja, hogy mi beszélgetünk, D. röhögcsél, és ez felpiszkálja. Mivel a nagy etetőszéket vacsikor D. használja, a meglévő utazó-etetőszéket meg hiba raknám fel, abban még nem ül stabilan a kiccsávó, gondoltam olyan nagyot ezzel nem bukhatunk. (T. valahogy nem őrült meg az ötlettől, hogy gyorsan vegyünk még egy Bloomot…ezt se értem, de ez egy ilyen, úgy látszik. Semmisejó :) )
Ma, meg is jött ez az izé (Rongyszék? Székrongy?), és jelentem, csudaklassz.
Mindenféle székre passzol, tehát a miénkre is, és elég biztonságos is. Pedig elég hevenyészve raktam fel, és először próbáltam, mikor leszereltem,akkor néztem, hogy szebben is eligazgathattam volna, de még így is tuti volt. Ma egész nap ebben kajált Gábor, pedig most aztán használhatná akár a nagyszéket is, lévén hogy Dájít hétfőn lent hagytuk tavaszi szünetre a „Kájimamánál”… azóta nagy a csend itthon…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése