A majdnem vacsi

Mára tökjól kitaláltuk Tamással, hogy kihasználjuk, hogy ma még itt van a Mama, és elmegyünk vacsizni. Konkrétan a Bábelt vettük célba, gondoltam, hátha rájövök, hogy mit szúrok el a poraimmal (ott nagyon szívesen alkalmazzák a molekuláris gasztronómiát, és a múltkor, mikor voltunk, tökjól összehavekodtam a pincérrel, aki a konyhát is megmutatta, mondom hátha most a szakáccsal (bocs, séffel, vagy mifenével) is tudok majd pár szót váltani), meg hát amúgy is rég voltunk kajálni… Vérszemet kaptam, és előtte még egy mozit is kicsikartam magamnak, így aztán az Arénában találkoztunk Tamással. Mivel egy órával előbb értem oda, megint benéztem az Oysho-ba, mert a múltkor tökvéletlen bementem, és megvettem életem legszebb pizsijét. Alice csodaországban, fehér-csillogó ezüst…gyönyörű, nem is voltam hajlandó másban aludni, de aztán Tamás meglepett egy hálóinggel is (ugyanolyan, szintén alicés, ugyanonnan), gondoltam, most jobban is körbenézek. Kár volt, most a szívem szakad, van ugyanis nekik rengeteg csillogós pizsi, a favoritom most a kisherceges… Na, majd egyszer.
Szóval megvolt a mozi, Alice csodaországban (hehe, nem a pizsiben mentem, bár jól passzolt volna), Imax, hát, agyam eldobom…nekem nagyon tetszett. Csak kicsit aggasztó volt, hogy közben Tamás hiába hívogatta az éttermet, hogy asztalt foglaljon, nem vették fel… tanácstalanul álltunk a film után, hogy most mi legyen, odamenjünk-e blikkre, mikor is nekem bevillant, hogy lehet, hogy ezek hétfőn zárva vannak… és igen. Mikor lementünk a kocsihoz, megnéztük a honlapjukat, és igen… így aztán vettünk szendvicseket, és hazajöttünk… de majdnem elmentünk vacsizni, és végül is a mozi összejött…