A mai nap nem a pakolással kezdődött igazán, hanem azzal, hogy elmentünk Dájíval a védőnőhöz, megcsináltatni a három éves státuszt. Ez egy új dolog, bizonyos időközönként papírt kell gyártani arról, hogy hogy fejlődik a gyerek. Namost semmi újat nem tudtunk meg, D. valóban apróka, az alsó 3%ba tartozik mind a súlya, mind a magassága alpján, nade a jó dolgokból mindig keveset adnak ugyebár, úgyhogy ezen nem is aggódom…majd megnő. Végül is ha engem meg az apját nézzük, logikus, hogy nem lesz egy égimeszelő. Egyébként a pakolással sem volt különösebben gond, hála Tom és Jerry rajzolóinak… Miután hazaértünk a védőnőtől és Tamás elment, pikkpakk összeraktam a tortát, majd elkezdtem a bőröndökbe bepakolni… kisbőrönd Gábornak, nagybőrönd Dájínak (mivel Ő a jövő héten ott is marad, meg is tömtem csurig), az apjuknak meg nekem egy utazótáska (nem tervezünk menni sehova, max. egyet sétálni a Balcsipartra). Délre nagyjából megvoltam, akkor ebéd, mindkét gyereket letettem aludni, rendberaktam a kérót, hogy hétfőn ne rumlira érjünk, kettőre jött apjuk, kölkök kocsiba, cuccok kocsiba, oszt tűz. Fél négy után megérkeztünk, és én fellélegeztem, összerogytam a kanapén, és fel se nagyon álltam idáig…meg persze ettem, mert trakta az van, a báránytorta kimondottan nagyon fini lett. Ja, nem mellesleg megismertük végre Klári barátját (udvarlóját, hódolóját, barátját), és rögtön családtaggá is fogadtuk. Nagyon szimpi tényleg, úgyhogy mostantól új is szereplője van a blognak, Ő Imre bácsi. Majd lesz kép is. Na, és a nap meglepetése: Dájí kijelentette, hogy Gáborral akar fürdeni. Csuda ramazurit csaptak, mindkét kölök nagyon élvezte, én meg boldog vagyok, hogy kezdenek egymásra találni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése