Tiszta Anglia

Egyszerűen a kis törpöm kivan ettől a sok esőtől, komolyan mondom. Tegnapelőtt, amikor voltunk a péknél, láttuk ám, hogy fagyit is árulnak, persze D. (is…) rögtön bezsongott, hogy fagyit akar enni, én meg mondtam neki, hogy holnap, ha kicsit melegebb lesz, akkor ovi után eljövünk. Nem felelőtlen ígérgetés volt, tényleg szeretem betartani, amit a gyereknek ígérek, aznap az időjárás-jelentés jó időt ígért másnapra… ami meg is volt, egészen délig, akkor elkezdett esni, és abba se hagyta…Még jó, hogy amikor mentem csütörtökön a gyerekért, annyira el volt foglalva a hisztivel, hogy ne húzzam rá a fejére a kapucnit (az esernyőjét is vittem, de azt nem akarta tartani, mert akkor nem tudja fogni a kezében az autóját), hogy emiatt ordította végig az utat, a fagyi eszébe sem jutott. Nagyon vicces úgy vonulni hazáig, hogy a gyerek ordít, mint a fába szorult féreg. Ebben az az egy szerencse van, hogy bár Gábor egész délután nyüfis volt, és egy csomót sírdogált, mihelyt a Dávid rázendített a bőgésre, onnantól arra koncentrált, saját kis nyomorát feledte, és legalább ő csöndben volt…
Ma már meg sem lepődtem, amikor kettő körül borulni kezdett az ég, négykor felhívtam Tamást, aki mondta, hogy nemsoká indul haza, mondtam, hogy akkor menjen el a gyerekért, mert itt meg esik (a belvárosban sütött a nap), és már rezignáltan vettem tudomásul, hogy mire a telefont letettem, kint már jég zuhog… De nagyon utálom ezt az időt, bezártság-érzetem van… Amikor a híradó után elkezdődött az időjárás-jelentés, és miután Németh Lajos vigyorogva közölte, hogy egész hétvégén szép idő lesz, már épp kezdtem örülni, ám ekkor előhívta a jövő heti előrejelző-képet, és látszott, hogy bizony hétfőtől egész csütörtökig esni fog, na akkor elpattant bennem valami… Komolyan, még el is bőgtem magam. Tudom, hogy ez gáz, de nem tehetek róla, már tiszta depi vagyok, kinézek az égre, jönnek a felhők, én meg ütni tudnék…