Hát, én gyakorlatilag két napja csak eszem és alszom, a kölkök meg élvezik a helyzetet, főként azt, hogy minden pillanatban van valaki, aki kényezteti őket. A Kati mestere ennek, én nem tudom, hogy hogy csinálja, de gyakorlatilag egész nap képes a Dáviddal meg Gáborral játszani…Dájí ezt persze maximálisan tudja, és se pisilni, se öltözni, se sehova nem akar nélküle menni. Ilyenkor persze le vagyok ejtve, és egyfolytában megy a „Katiiii, Mamaaaaaaa”, még a játékáért sem hajlandó egyedül nyúlni, hanem visít, hogy valaki vegye fel neki…mindegy, ahogy már többekkel beszéltem erről, végül is ezért vannak a nagyszülők.
Szóval pihi. A tegnapi pihit egy mai pihivel fejeltem meg, valmint további kajálással (éljen a fogyókúrám). A Klárinak a szülinapját is most ünnepeljük (2.-án volt), és hoztunk is egy tortát (már a mákosgubáson kívül) ajándékba (ami tényleg gyönyörű volt, szebb min a képen, nem nagyon tudtam róla szép közelit csinálni, mert csillámos fehér marcipánnal volt bevonva, és a vaku becsillantotta, anélkül meg nem lehetett most jót fotózni, mert egész nap borús volt, felhők, trutyi…), persze én ettem belőle a legtöbbet…
Közben azért D.nek tojt a nyuszi is a kertbe (amíg Kati hintáztatta, addig én suttyomban, a hátam mögött potyogtattam a csokinyomot (vettem egy kupac kis csokitojást, és azzal építettem „utat” a fészekig). Mikor szóltunk a gyereknek, hogy szerintünk itt járt a nyúl, na, hát azt látni kellett volna…Fogta a kosarat, és veszett tempóban dobálta bele a tojásokat, végig a nyomon, egészen a bozótosba elrejtett fészekig… majd a fészekben talált munkagéppel boldogan tologatta az újra kiborított tojásokat… Csuda ari volt, ennyire tán még nem láttam örülni semminek… Tényleg most ért abba a korba, amikor már igazán értékelni tudja az ünnepeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése