Gábor megint "kövög"

Ma Gábort megint el kellett vinnem a dokihoz, mert az éjjel megint rájött a kruppos roham, akkor megkapta a maradék 2 kúpból az egyiknek a felét, reggel megint carul volt, akkor meg a másikat faragtam szét, és nem volt több itthon, így meg nem mertem nekimenni a hétvégének… (Dájí szerint a kisbaba ilyenkor "kövög")Nagyon vacak egy betegség ez, épp csak egy kicsit taknyos, és rögtön fuldoklik… Rám meg persze az infarktus jön rögtön. Kiderült, hogy a dokink valami kongresszuson van, így a helyettesítő dokinőhöz mentünk, aki írt egy doboz kúpot, és a lelkemre kötötte, hogy ha nem lesz holnapra jobban, akkor ügyelet. Fasza. Közben legalább a kapunk elkészült , illetve ekkor még ezt hittük, (hétfőn egyszer csak nem volt hajlandó kinyílni, megakadt félúton, Tamással alig bírtuk anyira elhúzni, hogy kiállhasson a kocsival, hogy melózni menjen, Attiláék azóta minden nap szerelik, mert levenni ugye nem lehetett, mert ezt még akkor rakták fel, amikor nem volt kész a kerítés, szét kellett vágni, leszedni, belső sínt-görgőket cserélni, visszarakni, összehegeszteni, csiszolni, festeni…estére kiderült, hogy közben az elektronikája is bedöglött, azt majd jövő héten meghekkeli Ádám, addig kézi vezérlésű), doki után irány a gyógyszertár, ahol megint anyáztam egyet, merthogy ugye a 30mg-os rectodelt kúp még mindig készlethiányos, sehol nem lehet kapni. A dokinő is a 100ast írta élből, azzal, hogy harmadoljam. A tegnap esti, illetve a ma reggeli tapasztalataim azt mutatják, hogy hosszában elvágni szinte lehetetlen, ha meg keresztbe vágom (az is csak meleg késsel megy úgy, hogy a fele ne forgácsolódjon széjjel), akkor a tompábbikat hogy adom be??? És ez a 100mg-os 3200 ft körül van, fele mehet a kukába…vagy a tompábbikat farigcsálom még kicsit, hogy használható legyen…gáz ez mindenhogy. És már hónapok óta nem kapható az, ami nekünk kéne…mééééééér?????
A doktornő is azzal nyugtatott, hogy ezt kinövik, márhogy a kruppot, de nagyon hosszúnak fogom érezni az elkövetkező pár évet… amikor ilyen rohamok vannak, egész éjjel úgy alszom, mint a nyúl, minden szusszanásra fent vagyok (ha nincs szusszanás, akkor arra ébredek fel, hogy mért nincs), másnap persze olyan álmos vagyok egész nap, mint az állat, meg ideges… ma a reggeli roham után addig idegbeteg voltam, amíg nem mentünk a dokihoz. Nem jó ez így. De legalább T. ma korán hazaért, úgyhogy a doki-gyógyszertár után hazavittem Gábort, és egyedül mentem Dájíért, jó nagy körrel sétáltunk haza, ez kicsit helyrerakott…