Na, ma este hazajött a Kupászkám. Az apja reggel bement dolgozni, majd három után elindult a gyerekért, és mivel hálistennek sehol nem volt dugó, hétre haza is értek. Hát, már hiányzott… egyfolytában éreztem, hogy valaki hiányzik itthonról… De gondolom, ez így normális. Ja, G. viszont többször is alakított napközben: először is, most már egész komoly távlságokat képes legyűrni, és ezt a tudását kamatoztatja is, konkrétan rögtön megcélozta a hifitornyot, azon belül is a kilógó kábeleket, odakúszott, és boldogan rágcsálta. Érdekes, annak idején Dávidnak is ez volt az első úticélja, úgy látszik, a babáknak a hifitorony a Mount Everest… meg kell hódítani ahhoz, hogy férfivá válljanak. A másik képen az van megörökítve, ahogy súlyzózik. Én rendszeresen tornázom itthon, és úgy látszik megtetszett neki… elmászott a katicáért, ami egyébként nem olyan könnyű valami (a babamérlegen megejtettem a hivatalos mérlegelést, eszerint 69 deka egész pontosan), megfogta, hanyatt fordult vele, és emelgette. Ugyan frászt kaptam, hogy a fejére ejti, de azért lefotóztam, mielőtt elvettem volna tőle… megint a gondos anya- énem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése