Eredetileg úgy volt, hogy tegnap hazahozzuk Dávidot, de aztán ezt holnapra halasztottuk. Nem, nem azért, mert nem hiányzik, hanem mert Tamásnak egész csütörtökön-pénteken késő estig kellett dolgoznia, és hát ugye a mai nap se lesz neki egyszerű, gondoltuk, jobb ha szombaton pihen kicsit.
Nem is csináltunk semmi különöset, néztünk filmeket, meg aludtunk, jókat főztünk, elvoltunk…Ma aztán kilenckor elmentünk szavazni, majd T. rögtön húzott be melózni, mi meg itthon hepázunk G-vel (kint esik, így még sétálni sem lehet), és a Gilmor lányokat nézzük egyfolytában… illetve néztük, egészen a választási műsor megkezdéséig, mert azóta azon röhögök… Bár ezen inkább sírni kéne, de mindegy, majd meglátjuk. Holnaptól itt a kánaán…ehh. Mondjuk, nekem jó lesz, mert estére megjön a nagyobbom is…
Van pár kép, amit sms-ben kaptam Kláritól a héten, telefon-minőségűek, de a lényeg látszik: D. megtanult pogácsát sütni, krumplipürét keverni, mondtam is klárinak, hogy mire hazajön a kölök, jobban fog főzni, mint én… Egyébként voltak Siófokon is sétálni, meg Földváron játszóterezni, meg autókázni Imre bácsival, meg a fene tudja, hol nem még… nem uatkozott, az biztos. Telefonálni továbbra sem szeret, minden nap, amikor hívom őket, megkérdi, hogy „Anyuka, jössz?”, mikor mondom, hogy még nem, akkor elszalad, és játszik tovább…
Bár igazából asszem ez sokkal jobb, mint ha nem tudna elszakadni a szoknyám (melegítőm) mellől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése